Ez az első bejegyzés, s úgy is mint újdonsült főszervező és mint szenvedélyes blogger, azt hiszem örömmel vállalom magamra, hogy én írjam. Ez azonban csak az idei blogon az első iromány, a sztori, amit sokan írunk közösen, már a 15. éve tart. Speciel én 2004 augusztusában csöppentem bele, a tanulmányi osztályon.
Korábbi egyetemi tapasztalataim arra engedtek következtetni, hogy a TO-n való álldogálás hasznosságában és élvezeti értékében egyaránt hangyatenyésztéssel egyenértékű tevékenység. Gólyaként ráadásul egyedül mentem beiratkozni, így egyáltalán nem bántam, amikor az előttem álló bongyor hajú fazon közölte, hogy a Pszinapszis szervezése a legnagyobb buli a pszichológushallgató életében, és ha a legnagyobb bulicsapat elit szekciójába akarom befészkelni magam, akkor menjek a technika stábba Pszinapszist szervezni. Gondolkodás nélkül igent mondtam.
A bongyor fürtös úriembert Gaál Viktornak hívták, akkoriban a technika stáb már-már örökösnek számító koordinátora volt. Amit mondott, színtiszta igazság volt: a technika stáb valóban elit volt – akkori rendezési szempontjaimat tekintve mindenképp. Egyrészt a rendezvényből nekem annyi maradt meg, hogy az almás pólóban szaladgáló rendezőlányok mindig engem hívnak, ha valami baj van, és oly hálásak, mikor a csak halott nyelveken beszélő informatikai eszköz végül mégis méltóztatik működni. Másrészt akkoriban csak a technika stábnak voltak olyan luxuscikkei, mint például a melegszendvics-sütő, amivel szintén lehetett jó pontokat szerezni a többi szervező arcnál. Nem utolsó sorban pedig a technikusi szoba volt a rejtett sörraktár – persze kizárólag esti használatra.
Gaál Viktor elindított az úton: az Amássy tér hangulata, a három napos folyamatos pörgés, a sárga póló, amit rendezőként kaptam - 2005 márciusában az a néhány nap lángoló szenvedélyt indított el bennem. Mára nem kicsit változtak a rendezési szempontjaim, de amit 2004 augusztusában gondolkodás nélkül vettem készpénznek, azt most, sokszori átgondolás után is igaznak vélem: a Pszinapszis szervezése a legnagyobb buli a pszichológushallgató életében. Nagy munka és komoly felelősség, de egyben a legnagyobb buli. Idén ehhez keresek csapatot főszervezőként.
Üdvöz legyetek, Bánfai Karesz