... íródik ez a poszt. Szeretnénk elkerülni a tömegtévtájékoztatást, így jó előre szólunk: kiderült néhány turpisság. Vagy a lehetséges világok legjobbika nem tökéletes, vagy ez nem is a lehetséges világok legjobbika. Belecsaptak a lecsónkba mielőtt megfőztük volna, így némi helyszínváltozást vagyok kénytelen bejelenteni: a lecsóparti pont egy emelettel lejjebb, az IZU pincéjébe költözik.. Nem nagy változás ez: pont ugyanannyi fokon forr a víz és a lecsó, legfeljebb nem kapunk gerincsérvet a csocsóasztal trógerolásától. Részletek tovább után.
Isten malmai is lassan őrölnek, miért várnánk hát gyors munkát a magyar építőipartól? Már a múlt héten is szürkülő szemekkel vetettem melankolikus pillantásokat hajdan virágzó paradicsomként tündöklő kerthelységünkre, de miután a dékán úr megadta a zengedélyt, már egész mókás díszletnek találtam az állványokat, meg a kertközepi betonkeverőt. Még ment is a szocreál plakátdizájnhoz. (Zárójelben és kis betűkkel: az elmúlt héten ötször látogattam az IZU kertbe helyszíni mustrára, és a munkások vagy egész nap bújócskáznak, és a hunyó épp mindig kávézik, vagy egyáltalán nincsenek.) Aztán a kivitelező rájött, hogy a kert életveszélyes. Szerdáról péntekre megveszélyesedett. (Lehet, hogy az egyik munkás úgy elbújt, hogy azóta keresik.) Ennek következtében a dékán úr visszavonta engedélyünket a kertből, úgyhogy visszavonulunk – de csak a pincéig.
Aztán kiderült egy másik turpisság is, méghozzá időben egész közel az előzőhöz, úgyhogy úgy éreztem magam, mint az a gyalogos, akit egy átkelés alkalmával elütnek – na de mindkét irányból?! Történt, hogy a lelkiismeretes és figyelmes főstáb elment letesztelni a választott bulihelyszínt, (én meg az itallap láttán abban is reménykedtem, hogy a hely oly olcsó, hogy tán a munkások is meglesznek). Nem. Az itallap kész átverés, ne higgyetek neki. (A helyi árak elriasztották a munkásokat.) Mi azonban nem ijedünk meg ettől sem: dacból is főzünk lecsót, és dacból is elmegyünk utána bulizni! Ti meg, reméljük, velünk tartotok...
