A Pszinapszis szervezésében a legjobb dolog (persze a legnagyobb bulin kívül) az, hogy a saját ötleteidet adhatod bele, és a végén egy egész csapat dolgozik érte. Kitalálhatsz bármit: street-art dekorációt, kávé ízű teát, lehet egy jó előadásötleted, írhatsz számítógépes programot a VIP regisztrációra, a lehetőségek és az innovációk tárháza nem véges. Néha azonban az ötlet mögötti lelkes csapatmunka furcsa helyzeteket szül – persze az alábbi sztori is csak azt bizonyítja, a jó szervező oly mértékben lelkes, hogy az előadók lelki közelsége következtében bármilyen fizikai távolságot áthidalhatónak vél.

E sztori megkövetel egy rövid megemlékezést Valkó Liliről. Lili valószínűleg a világ bármely más pontján forradalmár lett volna, nálunk azonban pszichológushallgatóként futott, egész addig, amíg nem lett belőle pszichológus. Hallgatói pályafutása alatt az önkéntesség útját is taposta, méghozzá alternatív módon. Szószólója volt a Pszinapszisra bevezetett orientációs tanácsadásnak, de neki köszönhető a nemzetközi szekció első videó-konferenciája is: Lili ide nem kisebb nevet igazolt, mint Michael Cole-t, kinek neve ott virít a gyermekpszichológusok Bibliáján.  Ugyancsak ebben a műfajban sikerült megszerveznie Jamie Pennebaker előadását is.

Hogy a videó-konferencia mennyire számított újdonságnak, az a helyi rendezők reakciójából derül ki, ők ugyanis nem voltak beavatva: az elsőrangú kiszolgálás keretében a Los Angelesben tartózkodó Pennebaker ugyanúgy megkapta a névjegykártyáját és az előadói vizét, mint bárki más. Nem diszkriminálunk, a szolgáltatás mindenkinek jár. :) Viszont abban mindenki egyetért, hogy inkább legyen egy fölösleges névjegytábla kinyomtatva, mint hogy valaki olyané ne legyen meg, aki a helyszínen ad elő. Ilyenről viszont hál’istennek nem tudok.

u.i.: várjuk azon kedves szervező kollega jelentkezését kommentben, aki megitta Jamie Pennebaker előadói borát. :)