Képzeljétek el azt, mikor a terminátor, a tökéletes katona, a magyar Jean-Claude van Damme egybegyúratik a mikroszkópjából fel sem néző kutató alakjával. Az emberével, akinek gyöngybetűs jegyzeteiből évfolyamok tanultak az ELTÉ-n, hiszen anyagaira bizton lehetett bármikor számítani, elvégre mind a négy szigorlata ötös volt. Szóval vizualizáljatok egy ilyen karaktert, és aztán bízzátok rá ti is bátran a gyermekiteket, vagy akár az összes Pszinapszis szervező lelki balzsamozását és etetését. Tovább után rövid számvetés következik Gyepsiről, aki gyermekmegőrzőként kezdte, és egészen a jólléti menedzser tisztségig kapaszkodott fel a ranglétrán, hogy aztán a technika főnök jobb kezeként zárja változatos szervezői karrierjét.
Amint a fenti leírásból kitűnik Gyepsi a többszörös személyiség mintapéldája. Tetszőleges élethelyzetében tökéletesen idegennek tűnik az összes többi. Mégis, amikor madártávlatból kukker nélkül figyeled – longitudinálisan – akkor, látszólag teljesen különböző személyiségei olyan masszívan állnak össze, mint zsebkendőben a takony. A közös pont: minden arannyá válik a keze alatt. Lássuk, mit jelent ez a Pszinapszis vonzatában!
Mint már említettem, először a gyermekmegőrzőben láttam. Igaz nem sokat, mert akkoriban lelkes technikusként rohangásztam az Almássyn. Ha véletlen a raktárban volt dolgom - napközben ez még nem a megmaradt előadói borok felkutakodását jelentette -, nagy örömmel tapasztaltam, amit az előtte lévő gyemrekmegőrző helységében találtam. Nevezetesen van olyan szervező és látogató, akit egyáltalán nem zavar, hogy semmilyen programelemmel nem találkozik – hacsak a kirakóst és a legófigurát nem számítjuk programelemnek. Gyemrekmegőrzős karrierjéről semmi nem mond el többet Gyepsiről – az arcán kívül, amiről várjuk a Facebook fotókat -, mint hogy az intézmény a posztról való távozása után megszűnt. Olyan lett volna utána betölteni ezt a pozíciót, mintha valaki a Piedone által hagyott maradék babra alapozta volna vacsoráját.
A karrier folytatása nem is lehetett más, mint hogy egy a gyerekeknél sokszorosan kipróbált komédiás ezúttal korcsoportot váltson, és az ifjúfelnőtt dolgozók szociális ellátásáért vállaljon felelősséget: Jólléti Csóka lett. Mint ilyen, egész nap az épületben szorgoskodva szervezte meg a szervezők étkeztetését, és eközben mindig lehetett sírni a vállán, ha az ember minimum 180 centi magas lány volt és bírta a szikár izomzat okozta kellemetlenségeket.
A szervezők szociális gondozójaként azonban csak karrierjének újabb állomását alapozta meg: a technika stábon belül immár az egész logisztikai ellátórendszerért felelt. Mint ilyen, az akkori technika főnök, Ruszty Balázs legjobb megértője lett. A szóban forgó egyénről első blikkre senki nem hinné el, hogy nem a szicíliai maffia oszlopos tagja, Gyepsi mégis megtalálta vele a közös hangot: együtt énekeltek Aurórát. Mindezek mellett kiérdemelte a tiszteletteljes Gyepesi „furikázom a főnököt” Áron titulust.
Hatévnyi lelkes szolgálat után immár a testfejlesztés lélektana köti le figyelmét, de mint szolidáris és a Pszinapszishoz lojális bölcs, talán egy műhely megtartása erejéig mozdítható lesz a jubileum kapcsán. Akár igen, akár nem, a hat év hű és minőségi tevékénységért a legmélyebb tisztelet hangján kell leírnom: köszönjük Gyepsi! A köszönet jeléül szóljon egy szám, amely közös kedvencünk, és a Gyepsi által még jólléti Csókaként szervezett farsang tematikáját meghatározta: előre kurvák, gengszterek!
