Hallottál már olyanról, hogy egyes emberek nem tudják átélni, meghatározni és szabályozni saját érzelmeiket? S hogy ezen felül nem képesek az empátiára és az érzelmek szavakkal történő leírására? A cikkben az alexitímiásokról olvashatsz bővebben.

Alkonyattól pirkadatig tartott a buli a Szódában. Mármint a szervezői buli. Nehéz volt összerakni a mozaikot az emberek fejében megmaradt képkockákból, de a gazdag fotóanyag, a fejekből lassan felszálló alkoholgőz és az emberi elme játékossága segített. Hol rekonstruálni a részleteket, hol a fantázia nedűjével megtölteni a keletkezett fekete lyukakat. Alternatív élménybeszámoló következik a Halloween partyról.

...de lehet, hogy néhányuk kicsit túlzás. A Dél-karolinai Egyetem hallgatói egy komplex szemináriumon vehetnek részt Lady Gaga és a hírnév szociológiája címmel. A kurzus azt hivatott több aspektusból megvizsgálni (szociológia, pszichológia, közgazdasági, történelmi), hogy Lady Gaga vajon hogyan lett szuperhíres pillanatok alatt, miként építette föl önmagát éveken át.
Valóban szükség van erre? És mit mond mindez a társadalomról, amelyben élünk?

Ebben a különleges cikkben Feldmár András, a híres pszichoterapeuta mesél nőkről, férfiakról, traumákról, szülő-gyerek kapcsolatokról, férfiává válásról, feminizmusról, anorexiáról, gyerekvállalásról, a saját életéről. Mindenképp ajánljuk!

A rádiók is próbálnak a pszichológiában érdekeltek kedvére tenni, így jó, ha tájékozottak vagyunk aktuális ajánlataikban:

Már sokszor nyilvánosságra került, hogy bizony a Pszinapszis-szervező élete nem csak játék és mese. Az évről évre bolyba gyűlő 70-80 szorgos hangya mindent megfog-elcipel-összehord, hogy kinőjön a semmiből 3 napnyi pszichológia-esszencia. Lényegében 9 hónap alatt építünk fel ötéves terveket, hát ez nem mindennapi sztahanovizmus. Egyesek a Pszinapszis falába építik bele diplomájukat, párkapcsolatukat, sőt saját személyiségüket is (aztán nem tudják, hogy ők tartják a falat, vagy fordítva). Ez a munka aztán visszacsapó effektussal tud átmenni orbitális bulizásba. Erről értekezünk most.

Emlékszem, kicsi voltam még. Homályos már, de egy folyosón ugrándoztam, a jelenlévő alakok és arcok távoli ismerősök voltak. Félszeg mosolyt küldtem feléjük. Egy bongyor hajú nagylány magabiztosan, egyben bátorítóan vigyorgott vissza rám, mely gesztus olyan gondolatcsírát bombázott belém, hogy elburjánzása és végigrágása előtt döntés született bennem. Olyat tettem, amit azelőtt még soha.

Két év kilencórás műszak után tavaly végül szervezőnek álltam, s a szakmai stábba vezetett utam. Volt ott minden, ötletelések, kontaktálások, stáb maraton, bulik a Szódában, pizza sütés, közös karácsonyozás, ventiláló záró stáb, harcok, örömök, kiválások és beválások, újak és régiek, fiúk és lányok, akik nyolc hónapon keresztül három nap sikeréért dolgoztunk.

Van, amikor már csak az erőszak marad, mint megoldás. Amikor nincs több türelmünk és békés nevelési módszereink mind csődöt mondtak, néha elcsattan egy-két pofon. Előfordul, hogy több is. Van, amikor már csak az erőszak marad, mint megoldás?

Forrás: Nők Lapja Cafe

„Van, aki megtartja a lendületét és a hitét, és van, aki magába roskad" – Pszichológusok segítenek a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak. Ahogy korábbi bejegyzésünkben is említettük már: szükség van ránk!

Bővebben: InfoRadio.hu

„- Elég hatásos nyugtató, mindent megold.

 - Azt hiszem… azt hiszem, szeretnék inkább normális lenni.

 - Igen, ezért vegyen be ebből kettőt!”

Az alábbi idézet jól mutatja a pszichiátriával kapcsolatos sztereotípiákat. A Pszinapszis nyíltan vállalt célja az ehhez hasonló sztereotípiák lebontása. Az idei főcím: Határok Nélkül. A cél: a határterületekkel kapcsolatos sztereotípiák lebontása. Tovább után pedig néhány szó arról, hogy ez miért is nem könnyű.

Képzeljétek el azt, mikor a terminátor, a tökéletes katona, a magyar Jean-Claude van Damme egybegyúratik a mikroszkópjából fel sem néző kutató alakjával. Az emberével, akinek gyöngybetűs jegyzeteiből évfolyamok tanultak az ELTÉ-n, hiszen anyagaira bizton lehetett bármikor számítani, elvégre mind a négy szigorlata ötös volt. Szóval vizualizáljatok egy ilyen karaktert, és aztán bízzátok rá ti is bátran a gyermekiteket, vagy akár az összes Pszinapszis szervező lelki balzsamozását és etetését. Tovább után rövid számvetés következik Gyepsiről, aki gyermekmegőrzőként kezdte, és egészen a jólléti menedzser tisztségig kapaszkodott fel a ranglétrán, hogy aztán a technika főnök jobb kezeként zárja változatos szervezői karrierjét.

Akkor születtél, mikor Madonna befutott a Like a Virginnel? Captain Jacken, vagy Scooteren voltál fiatal? Esetleg Nirvanán és Metallicán? Akkor te is a nyolcvanas évek szülöttje vagy. Jó eséllyel már az új címer van a bizonyítványodon, de még nem emlékszel arra, mikor országos sztrájkot váltott ki, hogy 57 (!) forintra emelték a benzin árát. 20 és 30 között van az életkorod, és el kéne kezdeni élni? De hogyan? Vannak-e olyan sajátos jelenségek, amely a most a generativitás életszakaszába érkező fiatalokat együttesen jellemzik? Erre keresi a választ a Kontra Műhely konferenciája.

Kimaradás történt, internal server error. Elnézéseteket kérjük érte, és magyarázkodásra kényszerülünk. A magyarázatot pedig nem cizelláljuk, hanem egyszerűen az arcotokba toljuk: a főstáb bizony dolgozott. Részleteiben ki lesz fejtve alább, hogy mi is történt, a rövid bevezetőben legyen elég annyi, hogy végre-valahára szültünk egy főcímet. Mivel ugye minden szülés nehéz és boldogságos, a mondás szerint pedig mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak fiú legyen, ezért egyelőre könnycsatornáink útján hozzuk környezetünk tudomására, milyen boldogok vagyunk, mikor megpillantjuk e két szót: Határok Nélkül.

A villám soha nem csap jó helyre, akikbe pedig éppen belecsap, azoknak a legrosszabb, akármilyen is volt addig az életük. Az emberi természetben azonban mélyen benne lakozik a jóindulat és a szolidaritás. Egyesek ezt evolúciós elméletekkel magyarázzák, mások szerint ez sajátosan emberi tulajdonság, itt azonban mindegy is. A lényeg, hogy ahol az ember bajba kerül, ott rendre megjelennek társai, hogy kihúzzák a slamasztikából. A Pszinapszis szervezőiként mi magunk is önkéntesként dolgozunk, most arra kérünk Titeket, tegyétek ugyanezt!

Szeretnénk hírül adni minden kedves szurkolónknak és jóakarónknak, hogy kezdenek lassacskán összeállni a stábok; jobbnál jobb jelentkezők közül válogatunk, köszönjük mindenkinek a jelentkezéseket! Szíves figyelmébe ajánlom még a töprengőknek, hogy a HR stáb egyelőre még nem telt meg, jegyek kaphatók Csihi Levinél és Karim Dilánnál! (hr@pszinapszis.hu)

Személyes hangvételű poszt jön, amit egy vallomással nyitok: szenvedélyesen szeretek vitázni. Elmerülni a másik szempontjaiban, megpróbálni megérteni (akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy saját elméletem számomra megdönthetetlen). A felvilágosodás korában a tudomány az egyetemi vitákkal fejlődött, itt ütköztették elméleteiket a kor dilinyós lángelméi, s egymás teóriáinak kritizálása közben fejlesztették tovább sajátjaikat. Mivel egyetemi pályafutásom során nekem a vita úgy hiányzott, mint Kozsónak egy jó fodrász, tovább után egy hiánypótló kezdeményezésről szólok.

Ha a Pszinapszisra gondolok, biztos, hogy az első gondolataim között lesz a sok buli, a sok új barát, és a nagyon kevés alvás. Amikor tavaly a három napos folyamatos pörgés után hétfő hajnalban a stábvezetőink megkérdezték, jönnénk-e jövőre is szervezőnek, bizony nem tudtam merre is billenjen az a bizonyos mérleg. Az akkor már csütörtök óta tartó állandó rohanás, pakolás és hirtelen jött megoldandó problémák hajlamosak elfeledtetni az emberrel, miért is jó buli az, ha Pszinapszist szervezel.

Bele bizony: minden szempontból jól sikerült lecsópartin vagyunk túl a zord körülmények ellenére. Minden hendikepből előnyt kovácsoltunk, a lecsó pedig – hála Bandinak – olyan finom volt, hogy mire a csocsóasztal mellől észbe kaptam, hogy kéne enni belőle, csak a huszonöt literes fazék alját kenyérrel tisztogató vendég képe jutott nekem. (Azért egy fél kölcsöntálnyi betekintést én is nyertem a mámorító ízvilágba.) Pedig nem indult ily egyszerűen, de nem ám!

Így egyetemi éveim végéhez közeledve számba vettem, mi az, amit magammal viszek a már tényleg nagybetűs ÉLETBE.

... íródik ez a poszt. Szeretnénk elkerülni a tömegtévtájékoztatást, így jó előre szólunk: kiderült néhány turpisság. Vagy a lehetséges világok legjobbika nem tökéletes, vagy ez nem is a lehetséges világok legjobbika. Belecsaptak a lecsónkba mielőtt megfőztük volna, így némi helyszínváltozást vagyok kénytelen bejelenteni: a lecsóparti pont egy emelettel lejjebb, az IZU pincéjébe költözik.. Nem nagy változás ez: pont ugyanannyi fokon forr a víz és a lecsó, legfeljebb nem kapunk gerincsérvet a csocsóasztal trógerolásától. Részletek tovább után.

A szervezők ezúttal Gubányi Réka szakmai koordinátorunk oszt meg velünk egy nem annyira hivatalos jellegű történetet. Tovább után adalékok a kulisszák mögül, bepillantás a zárt kapus szervezői életbe, amikor az éjszaka, a bor és a három napos fáradtság furcsa neurontüzeket gerjeszt az agyban.

A három budapesti egyetemet látogató szorgosok és a helyettük a közösségi oldalakon reprezentáló másképpen szorgosok már bizonyosan találkoztak plakátjainkkal, és a pletykával, ám ezennel hivatalos blogi úton is megerősíttetik: lecsóparti lesz jövő hét kedden, vagyis szeptember 28-án 17.30-as kezdettel. Egyrészt ugye a lecsó a legolcsóbb finom kaják közé tartozó gasztronómiai kotyvalék, pláne hogy ingyen adjuk. Másrészt a szakács Bandiról már biztosan hallottatok, ha nem is Tarda, de az elmúlt évek Izabella utcában főzött mennyei lecsói miatt biztosan.